Lustán kinyitom a szemeimet. Éget a szoba tökéletes fehérsége, az eldobált ruhák foltjai szinte kellemes foltként hatnak, némi káoszt teremtve. Élvezettel emlékezek vissza az estére; végtére is, nem minden lány tudhat ágyában egy modellt, akinek a portugál vér az ereiben néha túlontúl... meleg.
- Ki az ágyból! - csapja össze valaki a kezét a szoba túlsó végén.
És tessék-lássék, ott van minden rikító folt a ruhákon kívül a szoba ajtajában, egy festett hidrogén szőke, szoláriumos férfi testére húzva. Az ügynököm, Kaidan January feszít tropico mintás rövid ujjú, áttetsző ingben, és fekete, a térdénél bőrbevarrásos nadrágban.
- Ki az úrfi? - lép az ágyhoz, és felemeli a takarót.
- Mit keresel itt? - kérdezem az ébredéstől kásás hangon.
- Kopogtam.
- Nem ezt kérdeztem - ráncolom a homlokomat, és megtámaszkodom a könyökömön.
- Szép méretek! - vonja fel elismerően Kaidan a szemöldökét.
Mocorgás támad az ágy túloldalán. Marlon Teixeira próbálja magára visszarángatni a takarót, de bizony a teljesen "átforrósodott" és kiéhezett ügynököm markaiból úgy kell kitépnie a finom anyagot.
- Ki a franc vagy te? - kezd bele Marlon. - Cica, ki ez a pasi? A barátod?
- Látod, cica, még a nevedet sem tudja - cicceg vigyorogva Kaidan.
- Inkább töröld le a BB krémet az arcodról - vetem neki oda morogva. - Marlon, most jobb, ha mész.
A fiú arca zavart ráncba torzul. Gondolom, ez a helyzet még csak fordítva fordult vele elő. Göndör, fekete fürtjei édesen, ám sajnos kisfiúsan merednek az ég felé.
A szám lefelé konyul; tegnap még annyira érdekes volt.
- Most már csak hanyagolható vagy... - csúszik ki a számon hangosan. Madárcsont kezeimmel végigsimítok a bicepszén. Nem vonzz, hogy markoljak bele. Unottan nézem, ahogyan feláll, mármint, az ágyról Marlon. A hátán karmolások éktelenkednek. Kaidan persze perverzen méricskéli a csokoládészín hátsót.
- Mit nem adnék ilyen...
- Bőrszínért? - fordulok az ügynököm felé. Alsó ajkába mélyeszti a fogait. - Mert ha másért, kérlek, inkább ne folytasd.
- Rossz vagy, Dhaia - csóválja a fejét.
- De legalább hetero.
A fejemnél Diesel farmerba bújtatott láb jelenik meg csípőcsont alá csúszva, így kilóg belőle az alsónadrág. Lassan emelem feljebb a pillantásomat. Szinte látom a fényes csíkot a fiú hasán, ahol tegnap hozzá ért a nyelvem.
- Csodálatos éjszaka volt, Dhaia - hajol le a fiú. Az állára kiült a borosta, féloldalas mosolya elől hátrébb húzódom. Ő még ennek ellenére is meg akar csókolni.
- Tudom - most már a falnak döntöm a hátam, Marlon végre észbe kap.
- Esetleg... máskor? - mér végig.
- Soha nincs folytatás. Ez csak egy egykötetes regény - intek neki a kezemmel búcsút.
Tátott szájjal, sűrű szemöldökét összevonva lép hátrébb. - Ez komoly?
- Istenem, unom már ezt a csodálkozást - sóhajt fel Kaidan. És igen, tipikus meleg sóhajtást hallat, persze ő sosem érti, hogy az embereknek miért esik le a megismerkedésük első másodpercében, hogy meleggel van dolguk. Ez főként akkor lényeg probléma, ha hetero, kezdő modellfiúkat akar bekeríteni magának, csak úgy, reggelire. - A csaj egy hímkurva... Akarom mondani, cafka. Tudod, olyan mint te, nőben. Jobb, ha szeded a lábad - kacsint rá.
- Ugye nem adod meg neki a telefonszámodat? - nézek Kai-ra.
- Ez most egy rejtett utasítás volt arra, hogy nem adhatom meg neki, ugye?
Elmosolyodok.
Marlon még mindig ott áll az ajtóban és néz ránk. Aztán, ennyit mondd:
- Basszátok meg - és úgy csapja be az ajtót, ahogyan egy kihasznált nő tenné.
Kaidan az ablakhoz indul.
- Bűzlesz a kielégültség szagától - nyitja ki. A reggeli levegő beszökik, benzin, és emberi kiáltások szagát sodorja a szobába. Hiába van sok emelettel a föld felett, most mégis New York utcáin érzem magam.
- Csak érzékeny vagy rá, mert ki vagy éhezve.
- Irigyellek, chica - fordul felém karba tett kézzel.
Kikelek az ágyból. Meztelen vagyok, de tudom, hogy ez Kaidant nem zavarja.
- Meleg létemre esküszöm, hogy egyszer fel... akarom mondani, kipróbálnálak. Főleg itt, ezeket elnézve - emel fel a földről egy tekintélyes méretű ostort. - Tudni akarom, hogy mire használtátok?
Huncutság ül ki az arcomra, ajkaimat csücsörítem tőle. - Néha jó, ha az ember egyéjszakása biszexuális - kacsintok rá Marlonra célozva. - Amúgy, nem tudnál leszokni erről az akarom mondani kijavításról?
- Hozzám tartozik - emeli kezét a szíve fölé.
- Persze - horkantok fel. Fésülködő asztalomhoz sétálok. A kezeim automatikusan rátapadnak a bal oldalon lévő első fiók elefántcsont kilincsére. A szobában már nem csupán Kaidan mozog... Ám ezt rajtam kívül senki sem tudhatja. Senki nem látja Őt.
Kihúzom a fiókot. A szívem megrebben, ahogyan meglátom, gyorsabban szedem a levegőt. Majdnem olyan, mint a szex csúcsa előtti pillanatban...
Tegnap egyet sem tekertem magamnak. Megtöltöm az átlátszó, fehéres papírt a zöld anyaggal. Az illata is vágyakozással tölt el, összefut a számban a nyál tőle. És ím, készen is van reggelem első jointja.
- Dhaia... Mit csinálsz? - észre sem veszem, hogy Kaidan ott magasodik fölém.
- Füves cigit tekerek.
Érte nyúl, hogy kikapja a kezemből, sikertelenül - Elment az eszed? Már annyi tisztelet sincsen benned, hogy akkor csináld, amikor nem látom?
- Így-is, úgy-is tudod, nem de?
- Tedd le! - csap az asztalra.
- Miért?
- Mégis milyen kérdés, az, hogy miért? Nem elég válasz erre az, hogy azért, chica, mert ez drog! És a drogot te pont nem engedheted meg magadnak - kiabál a férfi magából kikelve. Barnítókrémes arca alatt halovány pírt vélek felfedezni az idegeskedés miatt.
- Ahonnan kilehetett, onnan már kirúgtak emiatt - legyintem felé torz mosollyal a jointot, aztán meggyújtom. Nagyjából Kaidan tekintete is úgy parázslik, mint a füves cigaretta vége, és nem kétlem, hogy szívesen nyakon öntene egy flakon benzinnel, hogy én is égjek...
Kai az asztalra csap, azonban hamar rájön, hogy ez nem neki való; fájdalmas arccal dörzsöli a kezét. Mintha ez a fájdalom új megvilágítást adna a dolgoknak, most egy másik oldalról kezd el próbálkozni:
- Dhaia, két hónapja szinte semmit sem kerestél. Kirúgtak a Victoria's Secrettől, kihagytad a londoni bemutatót, a H&M szerződést bontott veled...
- Lehet, hogy inkább itthon kellett volna betépnem...
- Lehet, hogy egyáltalán nem kellett volna - rázza szőkített tincseit. - Értsd meg, a lakbéredet sem tudjuk kifizetni, nem is beszélve arról, hogy az ügynökség kiakar tenni.
Egy másik világban, egy másik napon joint kiesne a kezemből a hír hallatára, és keservesen görcsös zokogásban kötnék ki a padlón, hogy a VS pinkbe burkolt kártyaváram összedől. Ma viszont csak annyira telik tőlem, hogy a szokásosnál nagyobbat szippantsak a jointból, és nekiálljak gondolkozni azon, hogy milyen pizzát rendeljek. Mert ugye aki modell, az ilyeneket nem ehet, ha pedig eszik, le kell dolgoznia. Én pedig világéletemben lusta voltam ahhoz, hogy lemásszak a konditerembe, és szálkásítsak, inkább a koplalás.
- Akkor miért nem engedsz az utamra, és hagyod, hogy kirúgjanak? - szegezem hidegen a tekintetemet Kaidanra.
- Mert helyetted is hiszek önmagadban. Ráadásul, soha annyi pénzt nem hozott az ügynökségnek egy modell sem, mint te fénykorodban - rontja el a meghatónak indult pillanatot. - Szóval, bátorkodtam, bevetettem minden bájamat, és szereztem neked munkát.
Füstöt köhögök. - Parancsolsz?
- A One Direction modellt kért az ügynökségünktől egy videóklip forgatására.
Na ettől a hírtől tényleg lecsapom a füves cigit az asztalra és önmagamból kikelve állok fel. - Hogy kiknek? One Direction?
- One Direction - bólint komolyan Kaidan.
- Nem. Esély nincsen rá - rázom felé agresszívan az öklömet.
- Mégis miért nem?
Olyan ártatlannak tűnik ez a férfi, mint egy ma született bárány. - Hogy miért nem?? Talán meg nem akartam az imidzsemet tönkretenni azzal, hogy buta, üresfejű lányként az arcomat hullára sminkelve mosolyogjak egy videó-klipben tele köcsögökkel?
- Dhaia!
Először azt hiszem, hogy a köcsögözés miatt akar leszidni, de amit mondd, az még ennél is rosszabb...
- Nincsen pénzed, fogd fel! Ebből a kibaszott klipből fél évre kitudod fizetni a lakásodat, és még marad pénz egy rohadt elvonóra is! Nem kell mást tenned, igazad van, mint illegetned magad abban a klipben. De neked kell a pénz, és meg fogod csinálni.
- Addig nem, ameddig van más választásod!
- Ami azt illeti - húzza gonosz félmosolyra az ajkát -, nincsen. Mert már aláírtam a nevedben mindent. Csomagolj, holnap mész. Joint nélkül - húzza ki a fiókomat, és tartalmát a vécé felé viszi.
Úgy rogyok le a földre, mint egy hisztis, első két fog nélküli kisgyerek. Legszívesebben dobálnám magam és verném a parkettát az öklömmel, de a félig elszívott joint hatása miatt csak őrült nevetés bugyog fel belőlem. Ráadásul még amiatt is nevetnem kell, hogy senki sem láthatja a sarokban álló lányt.
