2014. december 29., hétfő

Chapter One - Bekebelezlek újra és újra

Sziasztok!

Meghoztam az első fejezetet, ami eleinte prológusnak is indult, aztán rájöttem, hogy egy sima prológus, külön az első fejezettől, sokkal figyelemfelkeltőbb tud lenni. Szóval, jó olvasást hozzá, szívből remélem, hogy lesz pár olyan ember, akinek az indítás elnyeri a tetszését, és lementi könyvjelzőkhöz a blogot!
puszimuri: Mara 



(2) Tumblr
  A fejem alatt selyemlepedő, ujjaim között tekergetem sikamlós anyagát. A lábam között a szerető, vagyis inkább annak szőrös lába - hogy miért nem akkor fogtam ki ezt a pasit, amikor a CK alsónadrág kampány miatt le volt borotválva a lába?
  Lustán kinyitom a szemeimet. Éget a szoba tökéletes fehérsége, az eldobált ruhák foltjai szinte kellemes foltként hatnak, némi káoszt teremtve. Élvezettel emlékezek vissza az estére; végtére is, nem minden lány tudhat ágyában egy modellt, akinek a portugál vér az ereiben néha túlontúl... meleg.
  - Ki az ágyból! - csapja össze valaki a kezét a szoba túlsó végén.
  És tessék-lássék, ott van minden rikító folt a ruhákon kívül a szoba ajtajában, egy festett hidrogén szőke, szoláriumos férfi testére húzva. Az ügynököm, Kaidan January feszít tropico mintás rövid ujjú, áttetsző ingben, és fekete, a térdénél bőrbevarrásos nadrágban.
  - Ki az úrfi? - lép az ágyhoz, és felemeli a takarót.
  - Mit keresel itt? - kérdezem az ébredéstől kásás hangon.
  - Kopogtam.
  - Nem ezt kérdeztem - ráncolom a homlokomat, és megtámaszkodom a könyökömön.
  - Szép méretek! - vonja fel elismerően Kaidan a szemöldökét.
  Mocorgás támad az ágy túloldalán. Marlon Teixeira próbálja magára visszarángatni a takarót, de bizony a teljesen "átforrósodott" és kiéhezett ügynököm markaiból úgy kell kitépnie a finom anyagot.
  - Ki a franc vagy te? - kezd bele Marlon. - Cica, ki ez a pasi? A barátod?
  - Látod, cica, még a nevedet sem tudja - cicceg vigyorogva Kaidan.
  - Inkább töröld le a BB krémet az arcodról - vetem neki oda morogva. - Marlon, most jobb, ha mész.
  A fiú arca zavart ráncba torzul. Gondolom, ez a helyzet még csak fordítva fordult vele elő. Göndör, fekete fürtjei édesen, ám sajnos kisfiúsan merednek az ég felé.
  A szám lefelé konyul; tegnap még annyira érdekes volt.
  - Most már csak hanyagolható vagy... - csúszik ki a számon hangosan. Madárcsont kezeimmel végigsimítok a bicepszén. Nem vonzz, hogy markoljak bele. Unottan nézem, ahogyan feláll, mármint, az ágyról Marlon. A hátán karmolások éktelenkednek. Kaidan persze perverzen méricskéli a csokoládészín hátsót.
  - Mit nem adnék ilyen...
  - Bőrszínért? - fordulok az ügynököm felé. Alsó ajkába mélyeszti a fogait. - Mert ha másért, kérlek, inkább ne folytasd.
  - Rossz vagy, Dhaia - csóválja a fejét.
  - De legalább hetero.
  A fejemnél Diesel farmerba bújtatott láb jelenik meg csípőcsont alá csúszva, így kilóg belőle az alsónadrág. Lassan emelem feljebb a pillantásomat. Szinte látom a fényes csíkot a fiú hasán, ahol tegnap hozzá ért a nyelvem.
  - Csodálatos éjszaka volt, Dhaia - hajol le a fiú. Az állára kiült a borosta, féloldalas mosolya elől hátrébb húzódom. Ő még ennek ellenére is meg akar csókolni.
  - Tudom - most már a falnak döntöm a hátam, Marlon végre észbe kap.
  - Esetleg... máskor? - mér végig.
  - Soha nincs folytatás. Ez csak egy egykötetes regény - intek neki a kezemmel búcsút.
  Tátott szájjal, sűrű szemöldökét összevonva lép hátrébb. - Ez komoly?
  - Istenem, unom már ezt a csodálkozást - sóhajt fel Kaidan. És igen, tipikus meleg sóhajtást hallat, persze ő sosem érti, hogy az embereknek miért esik le a megismerkedésük első másodpercében, hogy meleggel van dolguk. Ez főként akkor lényeg probléma, ha hetero, kezdő modellfiúkat akar bekeríteni magának, csak úgy, reggelire. - A csaj egy hímkurva... Akarom mondani, cafka. Tudod, olyan mint te, nőben. Jobb, ha szeded a lábad - kacsint rá.
  - Ugye nem adod meg neki a telefonszámodat? - nézek Kai-ra.
  - Ez most egy rejtett utasítás volt arra, hogy nem adhatom meg neki, ugye?
  Elmosolyodok.
  Marlon még mindig ott áll az ajtóban és néz ránk. Aztán, ennyit mondd:
  - Basszátok meg - és úgy csapja be az ajtót, ahogyan egy kihasznált nő tenné.

  Kaidan az ablakhoz indul.
  - Bűzlesz a kielégültség szagától - nyitja ki. A reggeli levegő beszökik, benzin, és emberi kiáltások szagát sodorja a szobába. Hiába van sok emelettel a föld felett, most mégis New York utcáin érzem magam.
  - Csak érzékeny vagy rá, mert ki vagy éhezve.
  - Irigyellek, chica - fordul felém karba tett kézzel.
  Kikelek az ágyból. Meztelen vagyok, de tudom, hogy ez Kaidant nem zavarja.
  - Meleg létemre esküszöm, hogy egyszer fel... akarom mondani, kipróbálnálak. Főleg itt, ezeket elnézve - emel fel a földről egy tekintélyes méretű ostort. - Tudni akarom, hogy mire használtátok?
  Huncutság ül ki az arcomra, ajkaimat csücsörítem tőle. - Néha jó, ha az ember egyéjszakása biszexuális - kacsintok rá Marlonra célozva. - Amúgy, nem tudnál leszokni erről az akarom mondani kijavításról?
  - Hozzám tartozik - emeli kezét a szíve fölé.
  - Persze - horkantok fel. Fésülködő asztalomhoz sétálok. A kezeim automatikusan rátapadnak a bal oldalon lévő első fiók elefántcsont kilincsére. A szobában már nem csupán Kaidan mozog... Ám ezt rajtam kívül senki sem tudhatja. Senki nem látja Őt.
  Kihúzom a fiókot. A szívem megrebben, ahogyan meglátom, gyorsabban szedem a levegőt. Majdnem olyan, mint a szex csúcsa előtti pillanatban...
  Tegnap egyet sem tekertem magamnak. Megtöltöm az átlátszó, fehéres papírt a zöld anyaggal. Az illata is vágyakozással tölt el, összefut a számban a nyál tőle. És ím, készen is van reggelem első jointja.
  - Dhaia... Mit csinálsz? - észre sem veszem, hogy Kaidan ott magasodik fölém.
  - Füves cigit tekerek.
  Érte nyúl, hogy kikapja a kezemből, sikertelenül - Elment az eszed? Már annyi tisztelet sincsen benned, hogy akkor csináld, amikor nem látom?
  - Így-is, úgy-is tudod, nem de?
  - Tedd le! - csap az asztalra.
  - Miért?
  - Mégis milyen kérdés, az, hogy miért? Nem elég válasz erre az, hogy azért, chica, mert ez drog! És a drogot te pont nem engedheted meg magadnak - kiabál a férfi magából kikelve. Barnítókrémes arca alatt halovány pírt vélek felfedezni az idegeskedés miatt.
  - Ahonnan kilehetett, onnan már kirúgtak emiatt - legyintem felé torz mosollyal a jointot, aztán meggyújtom. Nagyjából Kaidan tekintete is úgy parázslik, mint a füves cigaretta vége, és nem kétlem, hogy szívesen nyakon öntene egy flakon benzinnel, hogy én is égjek...
  Kai az asztalra csap, azonban hamar rájön, hogy ez nem neki való; fájdalmas arccal dörzsöli a kezét. Mintha ez a fájdalom új megvilágítást adna a dolgoknak, most egy másik oldalról kezd el próbálkozni:
  - Dhaia, két hónapja szinte semmit sem kerestél. Kirúgtak a Victoria's Secrettől, kihagytad a londoni bemutatót, a H&M szerződést bontott veled...
  - Lehet, hogy inkább itthon kellett volna betépnem...
  - Lehet, hogy egyáltalán nem kellett volna - rázza szőkített tincseit. - Értsd meg, a lakbéredet sem tudjuk kifizetni, nem is beszélve arról, hogy az ügynökség kiakar tenni.
  Egy másik világban, egy másik napon joint kiesne a kezemből a hír hallatára, és keservesen görcsös zokogásban kötnék ki a padlón, hogy a VS pinkbe burkolt kártyaváram összedől. Ma viszont csak annyira telik tőlem, hogy a szokásosnál nagyobbat szippantsak a jointból, és nekiálljak gondolkozni azon, hogy milyen pizzát rendeljek. Mert ugye aki modell, az ilyeneket nem ehet, ha pedig eszik, le kell dolgoznia. Én pedig világéletemben lusta voltam ahhoz, hogy lemásszak a konditerembe, és szálkásítsak, inkább a koplalás.
  - Akkor miért nem engedsz az utamra, és hagyod, hogy kirúgjanak? - szegezem hidegen a tekintetemet Kaidanra.
  - Mert helyetted is hiszek önmagadban. Ráadásul, soha annyi pénzt nem hozott az ügynökségnek egy modell sem, mint te fénykorodban - rontja el a meghatónak indult pillanatot. - Szóval, bátorkodtam, bevetettem minden bájamat, és szereztem neked munkát.
  Füstöt köhögök. - Parancsolsz?
  - A One Direction modellt kért az ügynökségünktől egy videóklip forgatására.
  Na ettől a hírtől tényleg lecsapom a füves cigit az asztalra és önmagamból kikelve állok fel. - Hogy kiknek? One Direction?
  - One Direction - bólint komolyan Kaidan.
  - Nem. Esély nincsen rá - rázom felé agresszívan az öklömet.
  - Mégis miért nem?
  Olyan ártatlannak tűnik ez a férfi, mint egy ma született bárány. - Hogy miért nem?? Talán meg nem akartam az imidzsemet tönkretenni azzal, hogy buta, üresfejű lányként az arcomat hullára sminkelve mosolyogjak egy videó-klipben tele köcsögökkel?
  - Dhaia!
  Először azt hiszem, hogy a köcsögözés miatt akar leszidni, de amit mondd, az még ennél is rosszabb...
  - Nincsen pénzed, fogd fel! Ebből a kibaszott klipből fél évre kitudod fizetni a lakásodat, és még marad pénz egy rohadt elvonóra is! Nem kell mást tenned, igazad van, mint illegetned magad abban a klipben. De neked kell a pénz, és meg fogod csinálni.
  - Addig nem, ameddig van más választásod!
  - Ami azt illeti - húzza gonosz félmosolyra az ajkát -, nincsen. Mert  már aláírtam a nevedben mindent. Csomagolj, holnap mész. Joint nélkül - húzza ki a fiókomat, és tartalmát a vécé felé viszi.
  Úgy rogyok le a földre, mint egy hisztis, első két fog nélküli kisgyerek. Legszívesebben dobálnám magam és verném a parkettát az öklömmel, de a félig elszívott joint hatása miatt csak őrült nevetés bugyog fel belőlem. Ráadásul még amiatt is nevetnem kell, hogy senki sem láthatja a sarokban álló lányt.